Programajánló: December 3-ára, a Fogyatékossággal Élő Emberek Világnapjára

A pillangók szabadok címmel akadálymentesített színházi előadást szervez a Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány és a Fejér Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház. A társadalmi érzékenyítés és szemléletformálás céljából megrendezett eseményt a Vörösmarty Színházban rendezik meg a Fogyatékossággal Élő Emberek Világnapján, december 3-án.

Az előadás legfőbb értéke egy komplex akadálymentesített színházi előadás megvalósítása. A mozgássérülteknek helyet biztosítanak, a hallássérülteknek jelnyelvi tolmács segít; az enyhe értelmi fogyatékossággal, illetve autizmussal élők könnyen érthető összefoglalót kapnak a cselekményről; míg a látássérültek narrációval és színpadbejárással egybekötött élményt kapnak. „A pillangók szabadok” című vígjátékot korábban a Thália Színházban és az egri Gárdonyi Géza Színházban tűztek műsorra nagy sikerrel, a darabot Szarka János rendezi.

Spányi Antal püspök, az esemény fővédnöke megköszönte azoknak a tudását, szakértelmét, áldozatát, akik ebben a munkában részt vesznek. „Ennek a folyamatos munkának vannak kiemelkedő pillanatai, eseményei, ilyen lesz az az előadás, ami december 3-án lesz látható. Azért fontos ez az esemény, mert lehetőség nyílik a fogyatékkal élő emberek számára, hogy eljöjjenek a színházba és egy élményt adó színházi előadás részesei lehessenek. Ahogy hozzátartozik a mi életünkhöz is a színházi élmény, így válik az ő életük is teljesebbé ezáltal. Mint ahogy fontos az is, hogy együtt tudjuk megnézni ezt az előadást, mi, akik úgy gondoljuk, hogy épek vagyunk és azok, akik fogyatékkal élnek.” – fogalmazott Spányi Antal püspök, aki szerint az előadásból megtanulhatjuk azt is, hogyan tudjuk egymást tisztelni, segíteni. „Sokszor az sem könnyű, hogy egy fogyatékkal élő embernek hogyan kínálom fel a magam jó szándékát, segítségét, hogyan tudom meg, hogy neki mire van szüksége igazából.” – emelte ki Spányi Antal, aki országos szinten is páratlan és egyedülálló jelenségnek nevezte azt az eltökélt, folyamatos és következetes munkát, ami a fogyatékos emberek érdekében zajlik Székesfehérváron.

Szikora János színházigazgató egy indiai történettel érzékeltette a fogyatékos emberekkel kapcsolatos attitűdök különbözőségét. „Amikor fogyatékossággal élő emberekről beszélünk, illetve azokról a közösségi megmozdulásokról, amikkel a közösség a fogyatékossággal élő emberek sorsán kíván segíteni, gyakran eszembe jut egy Indiában járt barátom élménye. Elmesélte, hogy az országban sok a mozgássérült, mégsem látni sehol mozgássérülteket segítő liftet, vagy akadálymentesített közlekedési eszközt, épületet. Ezért megkérdezte egy indiai ismerősétől, hogy létezik az, hogy nem foglalkoznak a mozgássérültekkel? Barátja megdöbbenve válaszolta, hogy náluk, ha valaki lát egy mozgássérültet, azonnal a segítségére siet.” – mesélte Szikora János. „Miért kell ahhoz emelő, rámpa. lift amikor mindenki tudja hogy segítenie kell? Mi azt gondolom ettől a mentalitástól még messze vagyunk..” – fogalmazott a színházigazgató.

Mahlerné Köfner Anikó a Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány elnöke köszönetet mondott Spányi Antal püspöknek és Székesfehérvár polgármesterének, akik védnökségükkel támogatják a fogyatékosok ügyét, illetve Szikora Jánosnak, hogy a színház idén is befogadta ezt a programot. Reményét fejezte ki, hogy a színházlátogatók szemlélete, gondolkodása átalakul, pozitív irányba változik a színdarab megtekintése után. „Az előadás fő üzenete, hogy egy fogyatékossággal élő ember befogadása a családban kezdődik. A szülők sokat tehetnek az önállósodásukért, de ez önmagában nem elég, nagyon fontos a helyi közösségek befogadása is, ahol megfelelő szemlélettel és támogatással segítik mindennapjaikat.” – mondta el az előadást szervező Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány elnöke.

A program védnöke dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Spányi Antal megyés püspök, a rendezvény támogatója Székesfehérvár Önkormányzata és a Vörösmarty Színház. A december 3-i színházi rendezvényre jegyek 3000 Ft-ért megvásárolhatók négy székesfehérvári helyszínen: a Vörösmarty Színház jegyirodájában, a Tourinform Székesfehérvár irodában (Oskola u. 2-4.), az Igézőben (Basa u.1.), illetve a Fehérvári Civil Központban (Rákóczi út. 25.).További információk a programmal, vagy a jegyvásárlással kapcsolatban: a 30/380-7943, illetve a 30/380-4974 telefonszámon, vagy a cseoh@fejer-eselyteremtes.hu e-mail címen kérhetők a Fejér Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház munkatársaitól.

Forrás: http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_141036

Boldi kalandjai : Permetezés

Előrebocsátanám, hogy Boldizsár – kisgyerek korában vesztette el látását, s azóta már a mindennapi és az akadémiai berkekben is kiemelkedően teljesít – minden ilyen és hasonló szituációt a legnagyobb humorral kezel. 

Haladok békésen a falu főutcáján, amikor egy idős hölgy váratlanul megkérdezi:

„Mit csinál, Fiatalember?”

Hirtelen nem tudtam mást válaszolni, mint hogy

„Megyek.”

(mivel tényleg semmi mást nem tettem).

A néni 1-2 másodperc zavart szünet után:

„Jajj, elnézést kérek, értem már, azt hittem, hogy permetezik azzal a csővel.” 🙂

A fogyatékkal élőknek sem jó az élethosszig tartó gondozás

A szokásos kérdésekkel készültem, amikor találkozót kértem Kiss Csabától, a Rehab Critical Mass megálmodójától és egyik főszervezőjétől. Vajon miben különbözik Csaba otthona egy átlag lakástól? Min múlik, hogy egy sérült ember mennyire válik önállóvá? Személyiségen? Családon? Környezeten? Kitűzött célokon? Egyáltalán mi történik, ha defektes lesz egy kerekesszék? Aztán az élet felülírta mindet.

Ahogy a Széna téren kissé idegesen várakoztam a találkozó előtt, hirtelen feltűnt, mennyi kerekesszékest látok a környéken. Aztán összeállt a kép: a helyszín Combinoval jól megközelíthető, akadálymentesek a járdaszegélyek, és a helyi bevásárlóközpont, valamint a Millenáris is viszonylag simán elérhető. Hogy ezt eddig miért nem vettem észre? Talán mert egyszerűen eszembe sem jutott egészségesként, hogy van más életmód is, mint az enyém. Nincs is ezzel baj. A düh és a bűntudat ott kezdődik, amikor az ember rájön: igen, van, akiknek lényegesen nehezebb, vagy épp lehetetlen bizonyos szolgáltatásokat elérnie, bár nagyon kevésen múlna, hogy ez ne így legyen. És akkor jön a düh, meg a tehetetlenséggel járó bűntudat, ami egészen addig tart, amíg meg nem érkezik egy mosolygós, határozott fiú.

Fotók: Pethes Gábor

Csaba végtelenül lazán és magától értetődően átveszi az irányítást, ahogy azt bármely érett férfi tenné. Javaslatot tesz a beszélgetés helyszínére, majd egész úton előzékenyen előre enged. Türelmesen kivárja az előtte megálló embereket, akiktől nem tud tovább haladni. Nem idegeskedik. Végül letelepszünk a Millenáris Park egyik csendesebb részén. A kerekesszék irányítópultjára egy ismeretlen rendeltetésű gomb mellé valaki egy nyulat ragasztott, hogy ki és miért, nem tudni, „így kaptam”, mondja Csaba.

Csaba teológus, ezt most elegánsan egy informatikus diplomával készül párosítani. Egyértelműen a családját „teszi felelőssé” az elért eredményekért: rengeteget köszönhet nekik. Az egyetlen, az elégedetlenséget már szinte súroló mondata is velük kapcsolatban hangzik el. Vagy inkább értük. Csaba nem érzi magát különösebben nehéz helyzetben, azonban úgy gondolja, egy fogyatékkel élő gyermek szülei számára az első pillanattól fogva nagyon fontos lenne a pszichológiai támogatás, ám sajnos erre nincs állami szintű koncepció.

De alapvetően nem kesereg azon, mi van és mi nincs. Azon sem kesereg, hogy nehezen mozgósítható a fogyatékkal élők társadalma. Márpedig egyelőre úgy néz ki, ha ők nem hallatják a szavukat és láttatják magukat, ahogy azt a Rehab Critical Mass rendezvénnyel épp tervezik, senki nem fog magától segíteni.

Ekkor persze már tódulnának a demagóg kérdések, hogy de hát mi mindenre van pénz, de egy újabb, könnyed nevetés és visszazökkenek abba a valóságba, ami talán az egyedül élhető. Türelem, elszántság, pontos célkitűzések mikro- és makroszinten. Mindez egy olyan intelligens személytől, aki 100%-ig pontosan ismeri a fogyatékkal élők mindennapjait, helyzetét.

Csaba és barátai, valamint az általuk „elvárt kritikus tömeg” nem valami ellen vonul utcára. Egyszerűen láttatni akarják magukat. Tudatni, hogy itt vannak, a társadalmunk részét képezik. Akik megfelelő állami segítséggel hasznosak és ténylegesen egyenlőek tudnak lenni. “Miért jobb bárkinek egy magatehetetlen ember, mint egy aktív, alkotó, önálló személy?” Már csak anyagilag sem éri meg magukra hagyni a fogyatékkal élőket és arra „nevelni” őket, hogy egy életen át tartó ellátást, gondozást kapnak. Ha odafent csupán állnak a kérdéshez, már akkor érthetetlenné válik az állami passzivitás.

Aminek nyomán ráadásul még egy problémával szembe kell néznünk: ez pedig a fogyatékkal élők sérülő önbecsülése, énképének torzulása. Talán ennek tudható be a korábban említett passzivitás, az érdekképviseletek hiánya, gyengesége. Csaba persze ennél a témánál is elnéző és optimista. Miért ne lenne az, épp egy jó hangulatú eseményt szervez, ami talán az a bizonyos első lépés. Az sem bántja, hogy bár Magyarország jó ideje kötelezettséget vállalt a közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférésre, a határidőket a parlament eltörölte azzal, hogy majd később, egy fogyatékosügyi programban határozza meg őket. Jelenleg tehát semmi sem kötelezi a döntéshozókat, hogy hozzáférhetővé tegyék az intézményeket, amelyek több mint harmadába – főleg az iskolákba és az orvosi rendelőkbe (!) még mindig képtelenség bejutni kerekesszékkel.

Nem csak járdaszegélyekről és liftekről van szó. Ahogy nem csupán mozgássérültekről. Látás-, hallássérültekről, értelmileg akadályozottakról: sok-sok emberről, akiket pontosan ugyanazok a jogok illetnek meg, mint bármelyik magyar állampolgárt. És akiknek, hogy bizonyos, számunkra teljesen evidens jogokat gyakorolhassanak, például, hogy kijussanak az otthonuk épületéből, el tudják olvasni a gázszámlát, sőt: hogy akkor is értsenek egy mozifilmet, vagy egy iskolai előadást, ha nem hallják, látják azt. De nem a pénzhiány, vagy a tehetetlenség miatt toporgunk egy helyben. Egyszerűen azért nem történik semmi, mert nem fontos a téma.

Csaba sosem járt a Critical Mass rendezvényen, dee pontosan tudja, milyen eredményeket értek el a szervezők és a bringás társadalom csupán azzal, hogy megmutatták, igenis tényezők. A Rehab Critical Mass célja tehát a láthatóság, magának a fogyatékkal élők társadalmának a mozgósítása, előcsalogatása, a döntéshozók megpiszkálása és persze az érzékenyítés. Ahogy pár óra alatt engem, úgy nevelik majd talán lépésről-lépésre Csabáék a társadalmat is. Nincs másra szükség, csak személyes élményre, találkozásra, amely után már esélyünk sincs a valóságtól elrugaszkodott véleményt formálni a fogyatékkal élőkről és akár meg is hozhatjuk a magunk döntéseit velük kapcsolatban. A politikusok meg a magukét.

A fogyatékos személyt megillető jogok

Környezet – 5. § (1) A fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre.
Kommunikáció – 6. §. A fogyatékos személy számára biztosítani kell az egyenlő esélyű hozzáférés lehetőségét a közérdekű információkhoz, továbbá azokhoz az információkhoz, amelyek a fogyatékos személyeket megillető jogokkal, valamint a részükre nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatosak.
Közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés – 7/A. §(1) A fogyatékos személy számára – figyelembe véve a különböző fogyatékossági csoportok eltérő speciális szükségleteit – biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést.
Közlekedés – 8. § A közlekedési rendszereknek, továbbá a tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek – beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket is – alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre.
Támogató szolgálat, segédeszköz – 11. § A fogyatékos személy részére biztosítani kell a fogyatékossága által indokolt szükségleteinek megfelelő támogató szolgálat igénybevételét, továbbá segédeszközt.

Forrás: http://www.hir24.hu/belfold/2014/10/18/a-fogyatekosoknak-sem-jo-az-elethosszig-tarto-gondozas/

Boldi kalandjai : a fehér bot és a kutyák

Előrebocsátanám, hogy Boldizsár – kisgyerek korában vesztette el látását, s azóta már a mindennapi és az akadémiai berkekben is kiemelkedően teljesít – minden ilyen és hasonló szituációt a legnagyobb humorral kezel. 

Utam egy ismerős földútra vezetett, amikor bekanyarodtam a sarkán, egy arrajáró ember odaszólt:

„Jól tette Fiatalember, hogy hozott magával botot, errefelé sok a kutya.”

Igaz, ami igaz, nem háborgatott egy házörző sem, amíg áthaladtam az érintett szakaszon.

Programajánló: Nov. 14-én, a Vakok Iskolájának Nádor Termében zenés felolvasása Cabré művének

AUME CABRÉ A VAKOK ISKOLÁJÁNAK NÁDOR TERMÉBEN november 14-én, 13 órakor jelenlétével tiszteli meg az autista Bach fiúról szóló novellája felolvasását.

“Egy-egy irodalom, egy-egy életmű nem azért egyetemes, mert sokak által beszélt nyelven íródott, hanem mert egyetemes a szellemisége, akár franciául, akár magyarul, akár észtül, akár katalánul írták.” – mondta Jaume Cabré egy korábban készült interjúban.

Az ÉN VÉTKEM, csakúgy mint Cabré valamennyi regénye és novellája, nagyon is egyetemes, hamarosan magyarul is megjelenik a Libri kiadó gondozásában.

A Gottfried Heinrich álma azonban nem, ám mégis hallható lesz november 14-én 13 órakor a vakok iskolájának Nádor termében. Méghozzá az író megtisztelő jelenlétében. Mindenkit szeretettel vár az Összhang Alapítvány.

No komment : Boldi kalandjai

Előrebocsátanám, hogy Boldizsár – kisgyerek korában vesztette el látását, s azóta már a mindennapi és az akadémiai berkekben is kiemelkedően teljesít – minden ilyen és hasonló szituációt a legnagyobb humorral kezel. 

Én meg hozzáteszem, hogy: no komment. S okuljunk belőle!

Mára is jutott egy vicces történet, mondjuk 10-es skálán 8:

hátul ülök a buszon, megáll ott, ahol leakarok szállni, de a hátsó ajtó nem nyílik ki.

Nyomom a jelzőt, nem nyílik.

Nyomom a vészcsengőt, még mindig nem történik semmi.

Felmértem, hogy itt nem fogok leszállni, max. az ajtóval együtt.

Kezdtem azt hinni, hogy fennmaradok. De mivel nem indult el a busz, hát mondom, előre megyek.

Elindulok előre, mire a buszvezető egyszercsak bemondja a mikrofonba:

“mindjárt megyünk tovább, csak leszáll a vak”

Filmajánló: Szavak nélkül

Mateusz egy fiatal fiú, aki 26 éve tolószékben él, és nem tud kommunikálni senkivel, mert agyi sérülése miatt a beszédre képtelen. Egy orvos ki is mondja róla az ítéletet: nem érdemes foglalkozni vele, mert nem több ő, mint egy növény. Ám Mateusz belül mindent átél. Ugyanolyan érzelmei vagy indulatai vannak, mint bárkinek. Nem adja fel a küzdelmet, próbál kommunikálni a környezetével, és be akarja bizonyítani, hogy ő nem egy növény, hanem nagyon is – ember.

További információk: http://www.port.hu/szavak_nelkul_chce_sie_zyc/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=150728&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_topic_id=2