Boldi kalandjai

Egyik este találkoztam egy kedves ismerősömmel a Kálvin-téren. Azaz csak találkoztam volna… Az Astorián leszállva a buszról azt tapasztaltam, hogy szokatlanul nagy a tolongás és sokan hangosan skandálják:


– Budai – Kampusz!

– Nem adjuk a Kampuszt!

Gyanútlanul belekerültem egy hallgatói tüntetés közepébe. Nem volt könnyű feladat a zűrzavarban navigálni, néha már alig tudtam, hol vagyok, de végül eljutottam a villamoshoz.

Ráadásul a körülöttem állók folyton fülembe kiabálták jelszavaikat. Ekkor hívott az ismerősöm, aki akkor már a Kálvin téren várt, hogy hol vagyok.

Nagyon megrémült a hírre, hogy egy tüntetésbe keveredtem, és
persze alig értette amit mondtam. Miután a villamos nem sietett a megérkezéssel, egy 9-es buszra szálltam fel a Kálvin-tér felé és ezt 
igyekeztem a telefonba kiabálva jelezni az ismerősömnek is.

Azonban a
9-es busz Kálvin téri megállóját áthelyezték, ott hiába
vártam rá. Ráadásul a telefonomról egy technikai probléma miatt nem tudtam hívást indítani, csak fogadni…

Ez tette igazán  groteszké a helyzetet. Miután a buszmegállóban hiába vártam, a 49-es villamos megállójába navigáltam, hátha ott több szerencsém lesz.

Azonban ott sem történt semmi. Hívásra nem volt esélyem, az ismerősöm pedig mint később kiderült egy másik közeli buszmegállóban várt rám alig 10 méterre lehetett onnan, ahol én lehettem… 😀

Nagyon aggódott és azt gondolta, még mindig valahol a tüntetők között próbálok utat találni. Igazából nem tudjuk, hogyan
kerültük el egymást. Miután kb. 20 perc után eluntam az eseménytelen várakozást és amikor legalább öten kérdezték már meg, mire várok a villamosmegálló padján,  elindultam egy villamossal a Móriczra, ahol tudtam, hogy megtalálok egy közös ismerőst, akinek segítségével kapcsolatba léphetek azzal, akire vártam. Más esélyem nem volt, ha csak az nem, hogy várok, ameddig nem hívnak… 😀

Alighogy leszálltam a Móriczon, az ismerősöm már hívott, még mindig a Kálvin téri buszmegállóból. Ezután hamar tisztáztuk a helyzetet, utánam jött villamossal a Móriczra és végül ha kicsit máshol is, mint terveztük, de találkoztunk.

Egy forró teán kívül más célunk nemigen volt már ekkor.
Nehéz az élet jól működő mobil nélkül 🙂

Boldi kalandjai / Boldi’s adventures

Egy este 21.00 óra körül tartottam volna haza, de a barátom akivel véletlenül rossz buszra tett fel a Kálvin-Téren. Rövid idő után és a harmadik megállónál leszálltam. Átkeltem az elhagyott
kis utcán és hamarosan meg is találtam a szemben lévő megállót. Az érkező buszra könnyelműen felszálltam gondolván, hogy azzal vissza juthatok a Kálvin térre. Azonban alig hogy elindult a jármű, rájöttem, hogy nem busz, hanem troli…

Megkérdeztem a sofört, mit tehetek és a Ráday utca nevű megállónál leszálltam, mivel az esett legközelebb a
Kálvin térhez.

Ismét egy néptelen, sötét esti utcán kezdtem
bizonytalanul haladni abba az irányba, ahol a Kálvin-teret sejtettem. Nem tudom, hogy megtaláltam volna-e… Minden esetre néhány lépés után egy ember érkezett, aki felajánlotta a segítségét, hogy elvezet a Kálvin-térig. Az órám tanúsága szerint majdnem 15 percig (!) haladtunk szótlanul, igen gyors tempóban. Aztán egyszer csak a Kálvin téren voltunk. A “köszönöm, minden jót” formulákat követően
elváltunk. Rosszabbul is végződhetett volna 🙂

In an evening, I went home around 21.00, and my friend showed my a bus at the Kálvin tér. I realized this mistake quickly, and got off after three stops. I crossed the silent and dark road, and found the bus station in the other direction. When a bus arrived, I got on immediately to go back to Kálvin tér. However, shortly after the bus left the station, I recognized, that this was a trolley instead of a bus… I asked the driver, what could I do, and got off in the station, which he mentioned as the closest one to Kálvin tér. This was a dark street again with a very little number of people. Nevertheless I started to go slowly on the direction, where I supposed the
Kálvin tér. I’m not sure, that I could find it alone. After some
steps, a man offered me his help to find the Kálvin tér. We walked quite fast without any word during 15 minutes according to my watch. And suddenly we were in the Kálvin tér. After the forms of “thank you” and “good bye” he left. The end could be easily much more worse 🙂

Boldi kalandjai / Boldi’s adventures

A bátyámmal ebédeltünk egy kis étkezdében, amikor egy vadidegen ember
egyszercsak hozzánk lépett:
– Magukat szoktam látni tandemezni, ugye?
– Igen, elég gyakran szoktunk.
– Akkor hoztam egy kis üdítőt a sportembereknek. – Azzal adott nekünk
három üveg kepit. Utána kérdezősködött még kicsit a biciklizésről,
majd távozott.

I had a lunch with my brother in a small restaurant. Than, an unknown
man come to our table, and asked:
– Could I see you regularly cycling with a tandem? (bycicle for two persons)
– Yes, we are cycling quite often.
– Ok, than I have a little juice for the sportmen. – And he gave us
three bottles of fruit juice. After that, he raised some questions
from cycling, and finally went away.

Boldi kalandjai / Boldi’s adventures

Nemrég egészen váratlanul nyílt alkalmam egy számomra új mesterség kipróbálására.
Két külföldi barátommal eltévedtünk kicsit és mint az egyetlen
magyarul tudónak, rám maradt a feladat, hogy megkérdezzem az embereket, merre menjünk.


Az első kísérletnél a többiek kezdték, “excuse me, jónapot kívánok”, utána jöttem volna én. Az illető azonban nem mutatott hajlandóságot, hogy szóba állni velünk, azt hitte pénzt akarunk kérni tőle.

A második próbálkozásnál már rögtön én mondtam, hogy “jónapot kívánok”, mire a megkérdezett:

“Majd a feleségem, nekem nincs apróm…”

Innentől már hiába kezdtem el mondani, hogy csak az utat akarjuk megkérdezni, arra nem reagáltak, de kezembe nyomták a pénzt. Miután vissza sem akarták venni, le is dobtam, ahogy
kellett.. 😀
Miután a harmadik ember is azonnal a zsebe felé kezdett nyúlni, végül magunknak találtuk meg a helyes utat.

De ismét tanultam valamit: néha egészen jövedelmező lehet, ha az ember eltéved.
Recently, I could try a new and strange activity quite unexpectedly.
With two foreign friends, we missed the way, and could not the proper direction. As I was the only person, who spoke Hungarian, I had to ask from the people, in which direction should we go.
For the first experiment, my friends started with “Excuse me, good afternoon”, but the guy did not show any willingness to keep in touch with us.
For the second time, I started the conversation directly, but the man quickly interrupted me:
– Sorry… My wife… I do not have any coins…
After that, although I said that we would like to just ask the proper direction, they gave me the money. After having refused to retake the coins, I simply threw them down..
The third person again started to seek for his pocket, so we gave it up, and found the proper direction just by our own.

At least, I have learned something again: sometimes it could be very gainful, when you lost the way.

Boldi kalandjai :) Boldi’s adventures

Egy reggel a 7-es buszon egy tipikusan “jóindulatú alkoholista” típusú
ember a következő kérdéssel fordult hozzám:
– Elfogadsz tőlem egy 500-ast? … Mindezt a kortyondi emberek elég
jellegzetes, rekettes hangján.
Hirtelen csak annyit tudtam mondani: “Ez mi?”
– Tedd el nyugodtan, jó szívvel adom, kisegítelek vele. – Folytatta
csodálkozásomat látva.
– Tegye el kérem, így első ránézésre magának nagyobb szüksége van
erre, mint nekem.
– Mondom, hogy tedd csak el. – Felelte kissé bosszúsan.
Végül eltettem… Valószínűleg megfosztottam egy sörtől a delikvenst,
de azóta sem tudom, hogyan kellett volna neki elmagyaráznom, hogy
tartsa meg a pénzét.
Minden esetre sajátos pénzkeresettel nyitottam azt a napot.

At a morning in bus number seven, a man with the tipical character of
“benevolent alcoholist” raised me the following question:
– Do you accept 500 HUF from me? (He said this with the tipical gruff
voice of alcoholist persons)
To be honest, it was so unexpected, I could say only: “what is this?”
– Take it please, I give it with good intent, and I help you with this
money. – Continued him, when he realized, that I was very surprised.
– Keep please your money, it seems, that you need it more, than me. – I Said.
– This money is for you. – Answered the man angrily.
Finaly, I accepted the money… Probably, I deprived him from a beer,
but I dont know, how I could explain him, that he should have kept his
money.
All in all, I opened that day with a very special way of earning money.

Boldi Brüsszelben / Boldi in Brussels

A bátyámmal ültünk egy sörözőben, ahol élőzenész is volt. A műsor végeztével a zenész körbevitte a perselyét, hogy beszedje a pénzt a vendégektől. Amikor hozzánkért, kinyújtottam a kezem, hogy bedobjam neki a pénzt, egy üveg peremet láttam magam előtt, hát elengedtem. Ez volt az a mozdulat, amivel a pénzt a bátyám sörébe dobtam… A zenész ott állt még döbbenten néhány másodpercig, várva, hogy kihalásszuk, vagy majd csak lesz valami, de miután nem történt
semmi, üres kézzel távozott.

dilirium

We were sitting in a pub with my brother and drinking our beer. There was also a musician in the pub, and after finishing his concert, he went around with his coin-box to collect the money from the audience. When he arrived at our table, I wantedd to toss my coin into his box, so I have made a reach for that direction. I felt the edge of a pot, so I throwed the coin. And with this movement, I throwed the coin in the beer of my brother… The musician have been standing there for some seconds helplessly, he might have waited, whether we would take the money out from the beer. But after having realized, that this was not a joke, he went further without our money.

Boldi ünnepi kalandjai

Előrebocsátanám, hogy Boldizsár – kisgyerek korában vesztette el látását, s azóta már a mindennapi és az akadémiai berkekben is kiemelkedően teljesít – minden ilyen és hasonló szituációt a legnagyobb humorral kezel. 🙂

Van egy 6-8 fős baráti társaságom, akikkel a középiskola óta rendszeresen találkozunk. Nemrég volt az utolsó alkalom, ahol már az étteremben kezdődtek az izgalmak.

Amikor elmentem a mellékhelyiségbe, három, nagy, már enyhén ittas srác jött befelé. Mikor megláttak, hirtelen elhallgattak, majd néhány másodperces csend után az egyik megszólalt:

“ez… ez egy vak csávó…”

Aztán végül segítettek. 🙂

Majd éjfél után elindultunk haza, amikor is a buszok új számozásával gyűlt meg a baja a többieknek.

Az Astoriánál felraktak egy buszra, ami elvileg jó felé ment, de csak jöttek a megállók, hogy Uránia, Blaha, Keleti, majd totálisan elvesztem. Odamentem a sofőrhöz, akivel kiokumláltuk, hogy talán a Stadionnál a legérdemesebb leszállnom, onnan elbaktatok hazafelé.

Ebben maradva leszálltam, s az volt a haditerv, hogy követve az utat, számolom a sarkokat, s majd csak hazatalálok. Nagy nehezen találtam is egy embert, aki irányba állított.

Már egy jó ideje mentem, mikor kezdtem gyanakodni, hogy lehet rossz volt a tervem, vagy jó volt a tervem, csak rosszul hajtottam végre, de mivel senki nem jött, hogy megkérdezzem, inkább mentem tovább.

Újabb ólmos percek után megálltam, hogy reménytelennek látszani kezdő helyzetemet végiggondoljam.

1. felhívom a szüleimet, de ők messze vannak, s egy dolog hogy felébresztem őket, de segíteni sem tudnának, s mire ideéérnének, már hajnalodna, s megfagynék.
2. felhívom a rendőrséget, hogy pásztázzák végig a környéket. Ez vélhetően rendhagyó lenne, hiszen elég furcsa, ha valaki maga ellen kér hajtóvadászatot, bár ebben láttam némi fantáziát.

3. kb. 4-5 sarokkal visszább hallatszott a távolból egy kis zaj egy szórakozóhelyről, ahol még ment a dajdaj, oda gondoltam visszamenni, aztán lesz, ami lesz.

Ezeket végiggondoltam, de összességében elég tanácstalan voltam, mikor váratlanul megszólalt a közelemben az átkelést jelző sípolása a lámpának, így beazonosítottam a helyemet, s néhány perc múlva már otthon is voltam. Szerencsére. 🙂

Boldi kalandjai : Permetezés

Előrebocsátanám, hogy Boldizsár – kisgyerek korában vesztette el látását, s azóta már a mindennapi és az akadémiai berkekben is kiemelkedően teljesít – minden ilyen és hasonló szituációt a legnagyobb humorral kezel. 

Haladok békésen a falu főutcáján, amikor egy idős hölgy váratlanul megkérdezi:

„Mit csinál, Fiatalember?”

Hirtelen nem tudtam mást válaszolni, mint hogy

„Megyek.”

(mivel tényleg semmi mást nem tettem).

A néni 1-2 másodperc zavart szünet után:

„Jajj, elnézést kérek, értem már, azt hittem, hogy permetezik azzal a csővel.” 🙂

Boldi kalandjai : a fehér bot és a kutyák

Előrebocsátanám, hogy Boldizsár – kisgyerek korában vesztette el látását, s azóta már a mindennapi és az akadémiai berkekben is kiemelkedően teljesít – minden ilyen és hasonló szituációt a legnagyobb humorral kezel. 

Utam egy ismerős földútra vezetett, amikor bekanyarodtam a sarkán, egy arrajáró ember odaszólt:

„Jól tette Fiatalember, hogy hozott magával botot, errefelé sok a kutya.”

Igaz, ami igaz, nem háborgatott egy házörző sem, amíg áthaladtam az érintett szakaszon.