Boldi kalandjai / Boldi’s adventures

Egy este 21.00 óra körül tartottam volna haza, de a barátom akivel véletlenül rossz buszra tett fel a Kálvin-Téren. Rövid idő után és a harmadik megállónál leszálltam. Átkeltem az elhagyott
kis utcán és hamarosan meg is találtam a szemben lévő megállót. Az érkező buszra könnyelműen felszálltam gondolván, hogy azzal vissza juthatok a Kálvin térre. Azonban alig hogy elindult a jármű, rájöttem, hogy nem busz, hanem troli…

Megkérdeztem a sofört, mit tehetek és a Ráday utca nevű megállónál leszálltam, mivel az esett legközelebb a
Kálvin térhez.

Ismét egy néptelen, sötét esti utcán kezdtem
bizonytalanul haladni abba az irányba, ahol a Kálvin-teret sejtettem. Nem tudom, hogy megtaláltam volna-e… Minden esetre néhány lépés után egy ember érkezett, aki felajánlotta a segítségét, hogy elvezet a Kálvin-térig. Az órám tanúsága szerint majdnem 15 percig (!) haladtunk szótlanul, igen gyors tempóban. Aztán egyszer csak a Kálvin téren voltunk. A “köszönöm, minden jót” formulákat követően
elváltunk. Rosszabbul is végződhetett volna 🙂

In an evening, I went home around 21.00, and my friend showed my a bus at the Kálvin tér. I realized this mistake quickly, and got off after three stops. I crossed the silent and dark road, and found the bus station in the other direction. When a bus arrived, I got on immediately to go back to Kálvin tér. However, shortly after the bus left the station, I recognized, that this was a trolley instead of a bus… I asked the driver, what could I do, and got off in the station, which he mentioned as the closest one to Kálvin tér. This was a dark street again with a very little number of people. Nevertheless I started to go slowly on the direction, where I supposed the
Kálvin tér. I’m not sure, that I could find it alone. After some
steps, a man offered me his help to find the Kálvin tér. We walked quite fast without any word during 15 minutes according to my watch. And suddenly we were in the Kálvin tér. After the forms of “thank you” and “good bye” he left. The end could be easily much more worse 🙂

Reklámok

A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.201/2015. számú ügyről – foglalkozási megbetegedés tárgyában

2015. július 9.

Az I.r. felperes férje, a II., III., IV., és V.r. felperesek édesapja, néhai K.I. 1964. szeptember 17-étől 1993. szeptember 1-jéig – nyugdíjba vonulásáig – állt az alperes, illetőleg jogelődje alkalmazásában hálózatépítő majd raktáros, utóbb nyugdíjba vonulásáig hálózatépítő segédmunkás munkakörben.

2009 áprilisában hereműtétet végeztek el nála. A szövettani vizsgálat hererákot (mezotheliomát) igazolt. 2009 augusztusában kelt kórtörténeti zárójelentés a légcsőnél egy 7 mm-es, főér melletti 12 mm-es, jobb tüdőkapuban 34 mm-es nyirokcsomót mutatott ki. Az ellenőrző vizsgálatok során 2010-ben a jobb oldali lágyékhajlatban patológiás jellegű nyirokcsomót észleltek. Ebből a korábbi kórszövettani vizsgálattal igazolt azonos típusú, a megelőzően eltávolított daganat áttételének megfelelő szövetszaporulatot mutattak ki. 2011. május 9-én elhalálozott.

2011. március 28-án az OMFI értesítette a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének Munkaügyi Felügyelőségét, hogy néhai K.I. foglalkozási megbetegedés gyanúja bejelentését azbesztpor belégzés által okozott tüdőrák diagnózissal elfogadta, és azt nyilvántartásba vette.

Ezt követően a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve értesítette a Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szervét a 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet 6. számú melléklete szerint, hogy néhai K.I. bejelentett és kivizsgált foglalkozási betegsége elfogadást nyert 2011. április 27. napján.

A felperesek keresettel éltek az alperessel szemben, és kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. Hivatkozásuk szerint néhai K.I. foglalkozási megbetegedés következtében hunyt el.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes néhai K.I. munkavállaló foglalkozási megbetegedésből eredő kárért 50 % mértékű kárfelelősséggel tartozik. A felperesek és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes kárfelelősségét 100 %-ban határozta meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése szerint (régi Mt.-nek megfelelően) a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. A (2) bekezdés szerint mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Megállapítható volt, hogy a felperes foglalkoztatásának ideje alatt azbeszt tartalmú csövekkel dolgozott, így azbeszt expozíciónak volt kitéve. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a foglalkozási megbetegedésből eredő károkért az a munkáltató felel, ahol a munkavállaló a foglalkozási megbetegedésének kitett munkakörben utoljára dolgozott (Mfv.E.10.148/2006.).

Az ETT szakvéleményében pedig az található, hogy „…A felperes nem kizárható azbeszt expozíciója a mezotheliomás megbetegedés kialakulásában szerepet játszhatott, a halál pontos oka ugyan nem ismeretes, de annak kialakulásában a mezothelioma legalább részoki szereppel bírt” . A fentiekből következően a bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes megbetegedését legalábbis részben azbeszt belégzése okozta.

Az eljáró bíróságok helyesen vizsgálták, hogy kármegosztásnak lehet-e helye, és helytálló következtetésre jutottak amikor kifejtették, hogy a betegség kialakulásában a munkavállaló vétkes közrehatása nem volt bizonyított.

A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az elhunyt munkavégzése során a munkaviszonyára vonatkozó előírást, utasítást, szabályt nem sértett, a részére biztosított védőfelszerelést pedig az alperes által sem vitatottan használta.

A másodfokú bíróság a szakvélemény alapján helytállóan állapította meg, hogy nem a dohányzás okozta kizárólagosan a felperes daganatos megbetegedését, azzal pedig, hogy az azbeszt belégzés és a dohányzás milyen kölcsönhatással jár, az elhunyt nem lehetett tisztában. A kimentéses bizonyításra figyelemmel az alperesnek igazolnia kellett volna a felperes felróható magatartását, vagyis hogy a munkáltató által tiltott cselekményt követett el, amely egészségi állapotára negatív hatással volt. Ilyen bizonyításra azonban nem került sor, a per adataiból nem volt következtetés levonható arra nézve, hogy a dohányzás hiányában a betegség nem alakult volna ki.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2015. július 9.

A Kúria Sajtótitkársága

Boldi kalandjai / Boldi’s adventures

A bátyámmal ebédeltünk egy kis étkezdében, amikor egy vadidegen ember
egyszercsak hozzánk lépett:
– Magukat szoktam látni tandemezni, ugye?
– Igen, elég gyakran szoktunk.
– Akkor hoztam egy kis üdítőt a sportembereknek. – Azzal adott nekünk
három üveg kepit. Utána kérdezősködött még kicsit a biciklizésről,
majd távozott.

I had a lunch with my brother in a small restaurant. Than, an unknown
man come to our table, and asked:
– Could I see you regularly cycling with a tandem? (bycicle for two persons)
– Yes, we are cycling quite often.
– Ok, than I have a little juice for the sportmen. – And he gave us
three bottles of fruit juice. After that, he raised some questions
from cycling, and finally went away.