Boldi kalandjai / Boldi’s adventures

Nemrég egészen váratlanul nyílt alkalmam egy számomra új mesterség kipróbálására.
Két külföldi barátommal eltévedtünk kicsit és mint az egyetlen
magyarul tudónak, rám maradt a feladat, hogy megkérdezzem az embereket, merre menjünk.


Az első kísérletnél a többiek kezdték, “excuse me, jónapot kívánok”, utána jöttem volna én. Az illető azonban nem mutatott hajlandóságot, hogy szóba állni velünk, azt hitte pénzt akarunk kérni tőle.

A második próbálkozásnál már rögtön én mondtam, hogy “jónapot kívánok”, mire a megkérdezett:

“Majd a feleségem, nekem nincs apróm…”

Innentől már hiába kezdtem el mondani, hogy csak az utat akarjuk megkérdezni, arra nem reagáltak, de kezembe nyomták a pénzt. Miután vissza sem akarták venni, le is dobtam, ahogy
kellett.. 😀
Miután a harmadik ember is azonnal a zsebe felé kezdett nyúlni, végül magunknak találtuk meg a helyes utat.

De ismét tanultam valamit: néha egészen jövedelmező lehet, ha az ember eltéved.
Recently, I could try a new and strange activity quite unexpectedly.
With two foreign friends, we missed the way, and could not the proper direction. As I was the only person, who spoke Hungarian, I had to ask from the people, in which direction should we go.
For the first experiment, my friends started with “Excuse me, good afternoon”, but the guy did not show any willingness to keep in touch with us.
For the second time, I started the conversation directly, but the man quickly interrupted me:
– Sorry… My wife… I do not have any coins…
After that, although I said that we would like to just ask the proper direction, they gave me the money. After having refused to retake the coins, I simply threw them down..
The third person again started to seek for his pocket, so we gave it up, and found the proper direction just by our own.

At least, I have learned something again: sometimes it could be very gainful, when you lost the way.

Reklámok