A mindennapok hősei: Mittelholcz Dóra

mittelholcz

Hosszú évek óta tartó mindennappi küzdelmei után elhunyt Mittelholcz Dóra, aki Tüdérmese kis szépséghibával, Egy méhnyakrákos lány négy éve című könyvében osztja meg történetét.

Az index videósorozaton keresztül mutatja be Dórát, utolsó időszakát, hogy mit gondol az életről, mit gondol a halálról, a saját betegségéről, harcáról, kitartásáról és életerejéről, az orvosok hozzáállásáról.

A videók az alábbi linkeken érhetők el.

Köszönjük, Dóra!

http://index.hu/video/2014/10/29/mittelholcz_dora_1/

http://index.hu/video/2014/10/30/mittelholcz_dora_2/

Reklámok

Közlekedés Budapesten – kerekesszékkel (Katt a képre!)

Korábbi írásainkat is olvassátok a témával kapcsolatban:

A fogyatékossággal élő személyek „boldogulási” lehetőségei – a közlekedés vonatkozásában 

METRO4: teszteltük a kerekesszékkel való hozzáférést

A Kúria elé vitte a mopedeket a buszokról kitiltó ítéletet az EBH

akadálymentes_közlekedés

Forrás: http://index.hu/video/2014/10/19/kerekesszekkel_budapesten/

Vera, gondolunk Rad! Gyogyulj!

Verám már túl van az első heten, gyógyul, gyógyul – külföldi kezeléseken vesz részt, s reméljük, mikorra újra látom, már jól lesz!

Az őszi napok kegyelmi adományát élvezhetjük ma is: melengető sugaraival süt a nap! 🙂 Ki kell használni 🙂

Gyógyulj Vera, aztan mesélj!

Első Rehab Critical Mass

Elindult az első budapesti Rehab Critical Mass, avagy a Kritikus tömeg 4 keréken: kerekesszékesek vonulása. A biciklis felvonulás mintájára szerveződött kerekeszszékes felvonulás összefogást hirdet a fogyatékkal élők és a társadalom többi rétegei között. A szervezők szerint “az így létrejövő kritikus tömeg a puszta létével demonstrálja, hogy egy egymásra figyelő közösségben akarnak élni, az ember értékét nem hasznosságában mérik, hanem önmagában fontos.”

Körülbelül ezren gyűltek össze az Emberi Erőforrások Minisztériumának Akadémia utcai épületénél, közülük körülbelül kétszázan fogyatékkal élők. A menet elindulása előtt röviden arról beszéltek a szervezők, hogy szeretnék, ha sokkal akadálymentesebb lenne az ország, ha megfelelő bért kapnának a fogyatékkal élők is, illetve ha bevonnák őket a döntéshozatalba az őket érintő kérdéseknél.

A tömeg kicsivel három után elindult az Erzsébet térre, ahol különböző koncertek vannak. A szervezők egy petíciót is elindítottak, és szeretnének egy hónap alatt legalább 3000 aláírást összegyűjteni. Ezt a peticio.hu oldalon lehet aláírni. A petícióban olyanokat fogalmaznak meg, mint: „elvárjuk

  • a szociális biztonsághoz való jogot
  • hogy legyenek megfelelő oktatási intézmények a sérült gyermekeknek
  • hogy legyen valódi társadalmi befogadás
  • hogy a segítő szolgálatok rendszere szélesedjen ki
  • a tényleges és valódi akadálymentesítést
  • hogy erkölcsileg és anyagilag becsüljék meg azokat az embereket, akik a fogyatékkal élő emberekkel dolgoznak”

Forrás: http://index.hu/belfold/2014/10/19/elindult_az_elso_rehab_critical_mass/

A mindennapok hősei: András és Gyöngyi

András és Gyöngyi születésük óta kerekes székesek, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy teljes életet éljenek: dolgoznak, sportolnak, és van egy hatéves, egészséges kislányuk, Noémi. Most pedig arra készülnek, hogy kiköltözzenek András szüleinek a házából, és teljesen önállósodjanak. A Rehab Critical Massre készülve felkerestük őket, hogy elmeséljék, milyen spártai kiképzést kaptak a Pető Intézetben, milyen érzés, ha elfelejtik levenni őket a vonatról, és milyen reakciókat kapnak, amikor egy családként sétálnak az utcán.

Forrás: Csonka Anna-Bődey János: Nem tudjuk, hogy csinálták, de nagyon szép lett! http://index.hu/nagykep/2014/10/18/andras_es_gyorgyi/

Most én írok 4. – Írásterápia

A tegnapi mosolyom már nem görbül… Mintegy a per utáni “túlvagyunk az első fordulón” érzés elmúlt, s maradt egy jó kis félelem, sokk, s percenkénti majdnem sírás érzése…

Lehet, hogy túl érzékeny vagyok?! Hogy is ne lennék, hiszen sok múlik mindezen, főleg, mióta látom a valós életbeli korlátaimat, melyet a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudok leküzdeni.

Igen, egziszteniciális félelmeim vannak, s idegesít, hogy ha fáj a hátam, ami elég hamar és gyakran megtörténik, nem tudom már tenni a dolgom, pedig szeretném és próbálom.

Nagyon is, se nem láttatni, se nem mutatni, se nem… Semmi. Csak úgy elfeledni… Talán, az írás, segít.

Most én írok 3.

Köszönöm a drukkolást, segítséget, az első tárgyaláson három óra alatt túlestem, mindenről részletesen be kellett számolnom… Folyt. köv. december közepén…

(Nem mellesleg, felfedtuk a PTK-345 rendszámú személygépkocsi tulajdonosának kilétét.:))

2014-10-16 11.55.09

Most én írok… 2.

Holnap lesz a “nagy nap”… Tudom, hogy nincs miért izgulni, mégis félek. Dekoncentrációm a tetőfokára hágott, jó kis próbatétel az agysejtjeimnek, hogy így is figyelnem, tanulnom és dolgoznom kell, mivel nem mondhatom, hogy sorry, majd akkor kb. péntekre lenyugszom…

A “felületi feszültségem” elég magas, egyrészt, mert ha most megint mindent fel kell elevenítenem, az nem lesz kellemes, hiszen jól eltemettem már az emlékeket, másrészt, mert tényleg befolyásolja minden napomat, hogy akkor elütöttek… Úgyhogy majd ha engem kérdeznek, remélem, összeszedett tudok lenni.

Muszáj lesz.

Könyvbemutató

Trencsényi László beszélgetőtársai drámapedagógusok, gyógypedagógusok, fogyatékosságügyi

Beszélgetések a Zöld Vadonban IV.

szakértők, a Defekt? című projekt, s a róla szóló könyv szerzői

2014. október 16-án 17 órakor az

ELTE PPK (Kazinczy utca 23-27) Könyvtárában