Teljes élet fogyatékkal – Interjú Verdes Tamással

“A TASZ Fogyatékosügyi programja önállóbb és teljesebb élet felé segíti a fogyatékkal élő embereket” – hangsúlyozza Verdes Tamás, a program koordinátora. – Az intézménytelenítés, a támogatott döntéshozatal, a visszakapott cselekvőképesség védelmében.

A TASZ megítélése kettős: vannak, akik nagyon szeretik, s vannak, akik nagyon nem, de vita nélkül az egyik legjelentősebb civil szervezet Magyarországon. Hogyan látod a helyzetét, megítélését?

Remélem, hogy az ügyfeleink szeretnek, miközben az államtól és a közintézmények dolgozóitól nem várhatjuk, hogy szeressenek, hiszen a TASZ az államot igyekszik ellenőrizni. A TASZ stabil és erős szervezet, és véleményem szerint stabilitásunk szorosan összefügg azzal, hogy tartózkodunk az állami forrásoktól.

Te mióta vagy a TASZ-nál, miért csatlakoztál?

2009 óta. Szerettem volna olyan szervezetnél dolgozni, amelyik azonosulni tud azzal, hogy a fogyatékos embereknek joguk van dönteni a saját életükről, és amely képes és hajlandó arra, hogy ezt skrupulusok nélkül belemondja az állam szemébe.

De miért pont a fogyatékosügyi területet választottad? A legtöbb embernek, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik egy igen erős, személyes indíttatása, kapcsolata van.

Engem nagyon fiatal koromtól érdekelt ez a terület és egészen tudatosan foglalkoztam is vele. Már az érettségi előtt tudtam, hogy valamilyen formájában, valamilyen megközelítésből fogyatékos emberekkel fogok dolgozni. 1998 őszén az ELTE Gyógypedagógia Karán kezdtem meg tanulmányaimat, aztán tanítottam is ott három évet, előtte a Kézenfogva Alapítványánál és a Fővárosi Önkormányzat fogyatékos gyermekekkel foglalkozó intézeteiben dolgoztam, ahol súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek éltek.

Verdes Tamás

Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum

Mi a TASZ Fogyatékosügyi programjának fő fókusza?

Alapvetően négy területre koncentráltunk: az intézménytelenítés, a cselekvőképesség és gondnokság, a politikai jogok és az iskolai oktatáshoz való hozzáférés kérdésével. A fogyatékosügyi program fókuszában eredetileg az értelmi fogyatékos emberek álltak. Ez az utóbbi két-három évben részben kitágult, részben módosult: a pszichoszociális emberek jogaival is elkezdtünk intenzíven foglalkozni és így új jogintézmények, új problémák kerültek a látóterünkbe. Ezek közé tartoznak a pszichiátriai betegnek minősítettek emberi jogai, intézményekbe zárásuk, gondnokság alá helyezésük, kötelező gyógykezelésük.

A másik fókuszváltás, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítunk arra, hogy ne csak a kormányzati döntéshozatalt befolyásoljuk, hanem magukkal az érintettekkel találkozzunk, és támogassuk őket abban, hogy maguk legyenek képesek változásokat elérni akár helyi, akár országos szinten.

Verdes Tamás

Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum

Az utóbbi fókuszváltásra miért került sor?

Az elmúlt négy-öt évben a kormányzattal való kommunikáció sokkal nagyobb akadályokba ütközik, mint korábban… Így is sok esetben lehet befolyásolni a döntéshozatalt, de azért azt tapasztalom, hogy a kormányzás bezárkózott, és jobbára csak magára hallgat.

Többek között ezért is indultunk el egy olyan irányba – megtartva a korábbi fókuszt –, mely során megpróbálunk kiépíteni egy rendszert, ahol az érintettekre koncentrálunk a legjobban. Ennek az egyik legfontosabb eredménye, hogy az elmúlt időszakban közösségformáló szolgáltatásba is belefogtunk: kisebb, nem budapesti fogyatékosügyi civil szervezeteknek is elkezdtünk szolgáltatni. Ennek folyománya, hogy most elindítottuk a szülői értekezleteket és készítettünk egy kártyajátékot. Ez a program kifejezetten iskoláskorú gyerekekre és a családjaikra fókuszál, azzal a céllal, hogy felkészítsük őket arra, hogy milyen jogsérelmekkel szembesülhetnek, ha „nagyok lesznek”. Például, hogyan kell fellépniük egy gondnoksági eljárásban, intézmény elhelyezésben, bármilyen jogsértés során.

Hogy kell egy ilyet elképzelni? Hogyan trenírozzátok őket?

Ez két konkrét tevékenységet jelent. Egyrészt a szülőknek szülői értekezleteket kínálunk. Értesítettük az iskolákat és kb. 100 civilszervezetet, hogy a TASZ ingyenes szülői értekezleteket tart az ország bármelyik pontján, és házhoz is megyünk. Ezeken a szülői értekezleteken tartunk egy rövid bevezető előadást az esetleges problémákról, olyan általános kérdésekkel, mint például helyezzem-e gondnokság alá a gyermekemet, mi lesz vele, ha én már nem leszek, hol fog majd lakni, mi lesz, ha családot akar majd alapítani, miközben én nem akarom.

A hagyományos intézményrendszer erre mindig kínál valamilyen választ. Például a szülőknek megmondják, hogy jóval a gyermek tizennyolcadik születésnapja előtt kezdjék meg a gondnokság alá helyezési eljárást. Mi viszont egy ilyen szülői értekezleten el tudjuk mondani, hogy mik egy ilyen döntés hátulütői, mit érdemes megfontolni, és hogy milyen alternatív megoldások vannak.

Mondo

A Mondo kártyajáték – A kártyák megmutatják, hogy mit tehet egy fogyatékos gyermek vagy felnőtt, ha bajba kerül – Forrás: TASZ

A másik program a Csillagház Általános Iskolával együttműködve történik. Kifejlesztettünk
egy kártyajátékot, mely a „Mondo” nevet kapta és ez tíz konkrét esetet mutat be, amelyekben egy fogyatékos gyermek vagy felnőtt bajba kerülhet. Ezek a kártyák pedig megmutatják, hogy mit tehetnek, hogy kilábaljanak a bajból.

Például a gondnokság alá helyezéssel kapcsolatban megjeleníti, hogy miként lehet azt elkerülni. Mindegyik témakörhöz van tíz-tizenkét kártya, így teljesen feldolgozva az eseteket. A kártyajátékot most teszteljük. Jövőre lesz végleges a paklink. Reméljük, hogy utána az iskolákban is tudják használni, és később lesz egy tantervi program elem is.

Milyen a felkeresett iskolák, illetve a szülők hozzáállása?

Az iskolák nyitottak, a szülők is örülnek a lehetőségnek, hiszen jelenleg őket az oktatási és a szociális rendszer szereplői tájékoztatják arról, hogy nekik mit kell tenniük és mire van szükségük.

Ez a tájékoztatás elsősorban a rendszer érdekeit szolgálja, s a gondnokság alá helyezés kérdésével kapcsolatban azt mondják, hogy ha nem helyezik gondnokság alá gyermeküket, akkor nem tudják intézni az ügyeiket, nem kapnak támogatást… A szülőnek azt azonban nem mondják meg, hogy ha a gyerekét gondnokság alá helyezi, akkor a gyámhivatal „beköltözik” az életébe, s onnantól kezdve ezt nagyon nehéz visszacsinálni.

A családalapítással kapcsolatban is csak azt közlik velük, hogy nem jó az, ha egy fogyatékos embernek gyermeke születik, mert az úgyis fogyatékos lesz, s úgyse tudja ellátni, úgyse lesz jó szülő, de arról nem érnek el információt, hogyan lehet támogatni egy fogyatékos embert abban, hogy maga hozzon erről döntést, és ha családot akar alapítani, akkor hogyan válhat jó szülővé.

Verdes Tamás

Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum

Milyen jó példákra gondolsz?

Magyarországon például a Lámpás 92 Alapítvány családot alapító fogyatékos embereknek is nyújt lakhatási támogatást: egy panelház egyik szintjének lakásában lakhat egy fogyatékos szülőpár, kapnak segítséget, hogy dolgozhassanak, fenntarthassák a családjukat és jó szülők legyenek. S mindezt abból az állami normatívából, ami annyi, amennyi. Ez egy hihetetlenül értékes szolgáltatás. Nem egy „csilivili” intézetet működtetnek, hanem egy olyan lakásba viszik be a szolgáltatásaikat, amelyben a magyar társadalom nagy része is él.

Nemrég Izlandon voltál kutatóúton, ott milyen jó példát láttál?

Izlandon azt láttam, hogy a jogrendszer elég idejét múlt, a szabályozásuk nagyon hasonló a miénkhez, mely mindenféle korlátozást megalapozna például a gondnoksággal kapcsolatban, de ezeket lényegében nem használják. Izland voltaképpen egy városállam, ahol erősek a bizalmi kapcsolatok, a szabályok és törvények le vannak írva, de ezeknél sokkal erősebb szabályozó az, hogy kis létszámú közösségek élnek együtt, amelyekben a bizalmi kapcsolatoknak nagy jelentősége van.

Magyarországon hogyan használják a bíróságok a meglévő szabályokat?

Sajnos itthon a bíróságok kézzel-lábbal ragaszkodnak a gondnokság alá helyezéshez. Nem látom az egész országot, de a saját ügyvitelünk alapján azt tapasztaltam, hogy olyan, mintha nem lenne alperesi jogképviselet, vagy a bíróság nem érezné kötelességének, hogy a nemzetközi jogi vonatkozásokat legalább mérlegelje. Volt, hogy a bíró azt mondta: Ő Magyarországon hoz ítéletet, a nemzetközi jog nem érdekli.

Ennél még sokkal súlyosabb probléma, hogy az elmeorvosi igazságügyi véleményeket – melyek sokszor egyenesen minősíthetetlenül gyengék –, a bíróság nem hajlandó kritikusan olvasni. Csak hogy a legsúlyosabb példákat említsem: volt olyan szakvélemény, amelyben a paranoid skizofrénia egyetlen tünetét sem azonosította a szakértő, mégis leírta a diagnózist; máskor az Ügyfelünk egyetlen tünete az volt, hogy disszimulál, vagyis nem volt tünete, és ez elég volt a skizofrénia diagnózisához; máskor a teljesen ép értelmű mozgáskorlátozott Ügyfelünkről írták le, hogy értelmi fogyatékos. És a bíróságok sokszor csont nélkül elfogadják ezeket a szakvéleményeket.

Verdes Tamás

Fotó: Mohai Balázs / Jogi Fórum

Mennyire ismert a támogatott döntéshozatal lehetősége?

A támogatott döntéshozatalt a legtöbb szereplő nem ismeri, nagyon keveset tudnak róla. A bírók és az ügygondnokok is félnek alkalmazni, még a teljesen ép értelmű, minden ügyét intéző ügyfélnek sem ítélik meg. Bizonyára nagyon félnek a felelősség megadásától, hogy egy ember dönthessen a saját életéről. Nem azért helyezik gondnokság alá az adott személyt, mert enyhe értelmi fogyatékos vagy paranoid skizofrén, hanem attól félnek, hogy adott esetben, ha van egy ingatlana, akkor majd rendelkezik vele, és rosszul dönt. Ebben az esetben egy tulajdon el tud lehetetleníteni egy önálló életet, hiszen ilyenkor a bíró inkább nem adja meg a támogatott döntéshozatal lehetőségét.

Szívesen mondanám, hogy vannak rossz példák és vannak jó példák, de az elmúlt két évben, amióta Ügyfeleket képviselünk, én nem láttam olyan ügyet, ahol sikerült volna rávenni a bíróságot a nemzetközi jog olvasására vagy arra, hogy az igazságügyi szakvéleményeket ne szentírásként olvassák.

Akiket képviseltek, ők hogyan találnak rátok?

Több mint húsz év nagy idő, de ami érdekes, hogy egyre többen találnak meg minket intézetekből. Bíztatok is mindenkit, aki vissza akarja kapni a cselekvőképességét, hogy keressenek minket bátran!

Forrás: dr. Mikola Orsolya JogiFórum http://www.jogiforum.hu/interju/142

Non Accessible Tourism Costing Economy Billions

Author: University of Surrey
Contact: http://www.surrey.ac.uk
Date: Jul 17, 14 (Rev. Jul 17, 14)

Abstract: Researchers find European tourism sector losing out on 142 billion a year due to poor infrastructure, services and attitudes towards travelers with disabilities.

“This is the most comprehensive research on accessible tourism carried out so far in Europe.”

Detail: The research project, which was funded by the European Commission, found that travelers within the EU who required special access (whether through disability or age) undertook 783 million trips within the region in 2012, contributing €394 billion and 8.7 million jobs to the European economy.

However, if European destinations were fully accessible, this demand could increase by up to 44% a year – producing an additional €142 billion GDP and creating 3.4 million jobs.

The research, which was carried out by Dr Victoria Eichhorn, Dr Gang Li, Professor Graham Miller and Dr Jason Chen from the University’s School of Hospitality and Tourism Management, is the first of its kind to study the economic impact of accessible tourism within Europe.

“The worry of many small and medium-sized businesses has been recouping the cost of adapting for special access needs”, explained Professor Miller. This research shows that this cost will not only be recovered, but will result in market growth.

Person in wheelchair entering ramp – Photo Credit Aqeel Qureshi“In the long-term, commitment is required from both the public and private sectors. However, even small changes in the meantime will reap massive rewards.”

Following the research, the European Commission has identified several key recommendations for improving accessibility in its report, Economic impact and travel patterns of accessible tourism in Europe (http://ec.europa.eu/DocsRoom/documents/5566/attachments/1/translations/en/renditions/native).

Antonella Correra, Policy Officer at the European Commission, commented: “This is the most comprehensive research on accessible tourism carried out so far in Europe.

“Far from being a niche sector, accessible tourism is a huge market opportunity. The research provides clear evidence that accessible tourism services are also better services, that increase the visibility and reputation of tourism destinations, and give a competitive edge to operators.”

Explore the full report (http://ec.europa.eu/DocsRoom/documents/5566/attachments/1/translations/en/renditions/native) on the European Commission’s website or discover more about hospitality and tourism research at the University of Surrey – http://www.surrey.ac.uk/shtm/research/index.htm

Source: http://www.disabled-world.com/travel/tourism.php

A sokféle modellek

Sokszínűek és sokfélék, de legfőképp emberek vagyunk. Örömmel olvasom és látom, hogy amellett, hogy ez a sokszínűség és különbözőség a modellek világába is begyűrűzött.

Emellett már kirakatokban is egyre több ember láthat önmagához hasonló, természetes(ebb) alakot és alkatot viszont. Mert nemcsak magasak, fiatalok és vékonyak vagyunk, hanem alacsonyabbak is, idősebbek is, teltebbek is, van hogy valamilyen fajta fogyatékossággal* élünk. Számos esetben az ideálnak beállított tökéletes, követendő modell a legrombolóbb, legkárosabb.

A kirakatokról az is eszünkbe juthat, hogy vajon, mondjuk kerekesszékkel hol lehet ruhátpróbálni? Hol van kialakított próbafülke?

Az alábbi cikk egy londoni kezdeményezésről szól, melyben a sokféleség játssza a főszerepet és mindenki modellé válhat, s különösen örülnek azoknak az embereknek, akik valamilyen fogyatékossággal élnek, s néhány napon belül lesz a következő alkalom a bemutatkozásra.


How often do you see someone with a disability working as a model? Answer: rarely. That’s exactly why Angel Sinclair started Models of Diversity, an organisation that aims to put a diverse range of models into the spotlight.

Angel Sinclair, originally from East London, is a mother of four and grandmother to another four children, has modeled herself and worked for many years as an advocate for victims of domestic violence. But her credentials don’t end there.

Since 2008 she has been working to change the fashion and beauty industry to include a wide range of models of all sizes, shapes, ages and abilities. And they’re always looking for new models, particularly those with disabilities. So we simply had to have a chat with Angel to find out more about how it all started, and what’s next.

Please can you tell us a bit about Models of Diversity and how it started?

I was taking part in Gok’s Miss Naked Beauty in 2008, and struck by the range of beautiful women taking part, I asked myself: why is it that we don’t see such diversity in the glossy magazines and in fashion shows. I felt I needed to do something to change the status quo. So gradually the campaign to make a  change took shape.

We’ve always tried to be positive and engaging, so rather than protest about the lack of diverse models, we show what we mean with fashion shows, photo shoots and recently our first documentary.

Our social media following grows daily and we’re lucky to get support from opinion formers too, like Dr Estella Sneider and model and actress Christie Brinkley, who give our campaign a real boost.

What are the aims of Models of Diversity as an organisation? 

Day to day it’s about getting professionals in the industry and people in general to think about how damaging it can be to continually present what’s beautiful in a way that so many can’t identify with, damaging not least to younger people. Long term, we aim to change the fashion and beauty industry to be more representative.

Models of Diversity models

Models of Diversity runs a number of different events including fashion shows and workshops, can you tell us a bit about the up and coming Introduction to Modelling workshop?

Our workshops and events are for anyone who’s ever wondered if they could be a model. Here you can learn the basics of the work a model needs to put in, hearing from people in the business with real practical experience. We are especially keen to hear from people with a disability. We had thought about a dedicated class, but the industry doesn’t work that way so it’s more realistic to hold mixed workshops.

It’s good to remember that you don’t need any previous modeling experience to attend the workshop –  absolute beginners welcome!

What will people gain from attending this workshop?

We want attendees to leave with a better understanding of their body, knowing how to pose and look your best, all leading to improved confidence. You’ll also get some images to start your portfolio, of course.

I read that your models will have the opportunity to go to Los Angeles to do some modelling, can you tell us a bit about that?

It’s early days, but we’re in talks with some supporters in the US regarding a fashion show – we’re very keen to raise Models of Diversity’s profile in America.

Can you tell us about any other up coming events/workshops happening this year?

Models of Diversity - Ideal Home Show

Kelly Knox at the Ideal Home Show

We had a very busy close to 2013 with Catwalk4Change fashion show and appearing at the Christmas Ideal Home Show, so we have nothing planned immediately but we’re working through a few ideas – as always!

As an organisation, what are hoping to achieve this year?

We’d like to see a major online fashion retailer feature a model with a disability. We’re talking to a number of retailers and have some other plans afoot to raise the issue of models that are just forgotten. And as always, we’d like more Facebook group members, more Twitter followers so we can spread the work, and more models on our books!

Models of Diversity workshop – next on the 15th February

You may have never believed that a disability meant you couldn’t model. But Models of Diversity are showing that the industry isn’t always about being Kate Moss. 

If you’re interested in seeing what being a model would be like, here are the details for the next workshop:

• The session costs £125 with concessions available
• It runs from 9am to 3.30pm, with a buffet lunch at 12pm
• Haydon Way, London – not far from Clapham Junction

If you’re interested in attending, check the Models of Diversity website front page where you can book your place. You can also email workshops@modelsofdiversity.org for more details.

And for those that missed it, here’s the Models of Diversity documentary.

Source: http://disabilityhorizons.com/2014/02/models-of-diversity-could-you-be-the-next-hot-disabled-model/