A Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.201/2015. számú ügyről – foglalkozási megbetegedés tárgyában

2015. július 9.

Az I.r. felperes férje, a II., III., IV., és V.r. felperesek édesapja, néhai K.I. 1964. szeptember 17-étől 1993. szeptember 1-jéig – nyugdíjba vonulásáig – állt az alperes, illetőleg jogelődje alkalmazásában hálózatépítő majd raktáros, utóbb nyugdíjba vonulásáig hálózatépítő segédmunkás munkakörben.

2009 áprilisában hereműtétet végeztek el nála. A szövettani vizsgálat hererákot (mezotheliomát) igazolt. 2009 augusztusában kelt kórtörténeti zárójelentés a légcsőnél egy 7 mm-es, főér melletti 12 mm-es, jobb tüdőkapuban 34 mm-es nyirokcsomót mutatott ki. Az ellenőrző vizsgálatok során 2010-ben a jobb oldali lágyékhajlatban patológiás jellegű nyirokcsomót észleltek. Ebből a korábbi kórszövettani vizsgálattal igazolt azonos típusú, a megelőzően eltávolított daganat áttételének megfelelő szövetszaporulatot mutattak ki. 2011. május 9-én elhalálozott.

2011. március 28-án az OMFI értesítette a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének Munkaügyi Felügyelőségét, hogy néhai K.I. foglalkozási megbetegedés gyanúja bejelentését azbesztpor belégzés által okozott tüdőrák diagnózissal elfogadta, és azt nyilvántartásba vette.

Ezt követően a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve értesítette a Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szervét a 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet 6. számú melléklete szerint, hogy néhai K.I. bejelentett és kivizsgált foglalkozási betegsége elfogadást nyert 2011. április 27. napján.

A felperesek keresettel éltek az alperessel szemben, és kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. Hivatkozásuk szerint néhai K.I. foglalkozási megbetegedés következtében hunyt el.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes néhai K.I. munkavállaló foglalkozási megbetegedésből eredő kárért 50 % mértékű kárfelelősséggel tartozik. A felperesek és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes kárfelelősségét 100 %-ban határozta meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése szerint (régi Mt.-nek megfelelően) a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. A (2) bekezdés szerint mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Megállapítható volt, hogy a felperes foglalkoztatásának ideje alatt azbeszt tartalmú csövekkel dolgozott, így azbeszt expozíciónak volt kitéve. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a foglalkozási megbetegedésből eredő károkért az a munkáltató felel, ahol a munkavállaló a foglalkozási megbetegedésének kitett munkakörben utoljára dolgozott (Mfv.E.10.148/2006.).

Az ETT szakvéleményében pedig az található, hogy „…A felperes nem kizárható azbeszt expozíciója a mezotheliomás megbetegedés kialakulásában szerepet játszhatott, a halál pontos oka ugyan nem ismeretes, de annak kialakulásában a mezothelioma legalább részoki szereppel bírt” . A fentiekből következően a bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes megbetegedését legalábbis részben azbeszt belégzése okozta.

Az eljáró bíróságok helyesen vizsgálták, hogy kármegosztásnak lehet-e helye, és helytálló következtetésre jutottak amikor kifejtették, hogy a betegség kialakulásában a munkavállaló vétkes közrehatása nem volt bizonyított.

A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az elhunyt munkavégzése során a munkaviszonyára vonatkozó előírást, utasítást, szabályt nem sértett, a részére biztosított védőfelszerelést pedig az alperes által sem vitatottan használta.

A másodfokú bíróság a szakvélemény alapján helytállóan állapította meg, hogy nem a dohányzás okozta kizárólagosan a felperes daganatos megbetegedését, azzal pedig, hogy az azbeszt belégzés és a dohányzás milyen kölcsönhatással jár, az elhunyt nem lehetett tisztában. A kimentéses bizonyításra figyelemmel az alperesnek igazolnia kellett volna a felperes felróható magatartását, vagyis hogy a munkáltató által tiltott cselekményt követett el, amely egészségi állapotára negatív hatással volt. Ilyen bizonyításra azonban nem került sor, a per adataiból nem volt következtetés levonható arra nézve, hogy a dohányzás hiányában a betegség nem alakult volna ki.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.

Budapest, 2015. július 9.

A Kúria Sajtótitkársága

Reklámok

Boldi kalandjai / Boldi’s adventures

A bátyámmal ebédeltünk egy kis étkezdében, amikor egy vadidegen ember
egyszercsak hozzánk lépett:
– Magukat szoktam látni tandemezni, ugye?
– Igen, elég gyakran szoktunk.
– Akkor hoztam egy kis üdítőt a sportembereknek. – Azzal adott nekünk
három üveg kepit. Utána kérdezősködött még kicsit a biciklizésről,
majd távozott.

I had a lunch with my brother in a small restaurant. Than, an unknown
man come to our table, and asked:
– Could I see you regularly cycling with a tandem? (bycicle for two persons)
– Yes, we are cycling quite often.
– Ok, than I have a little juice for the sportmen. – And he gave us
three bottles of fruit juice. After that, he raised some questions
from cycling, and finally went away.

Boldi kalandjai / Boldi’s adventures

Nemrég egészen váratlanul nyílt alkalmam egy számomra új mesterség kipróbálására.
Két külföldi barátommal eltévedtünk kicsit és mint az egyetlen
magyarul tudónak, rám maradt a feladat, hogy megkérdezzem az embereket, merre menjünk.


Az első kísérletnél a többiek kezdték, “excuse me, jónapot kívánok”, utána jöttem volna én. Az illető azonban nem mutatott hajlandóságot, hogy szóba állni velünk, azt hitte pénzt akarunk kérni tőle.

A második próbálkozásnál már rögtön én mondtam, hogy “jónapot kívánok”, mire a megkérdezett:

“Majd a feleségem, nekem nincs apróm…”

Innentől már hiába kezdtem el mondani, hogy csak az utat akarjuk megkérdezni, arra nem reagáltak, de kezembe nyomták a pénzt. Miután vissza sem akarták venni, le is dobtam, ahogy
kellett.. 😀
Miután a harmadik ember is azonnal a zsebe felé kezdett nyúlni, végül magunknak találtuk meg a helyes utat.

De ismét tanultam valamit: néha egészen jövedelmező lehet, ha az ember eltéved.
Recently, I could try a new and strange activity quite unexpectedly.
With two foreign friends, we missed the way, and could not the proper direction. As I was the only person, who spoke Hungarian, I had to ask from the people, in which direction should we go.
For the first experiment, my friends started with “Excuse me, good afternoon”, but the guy did not show any willingness to keep in touch with us.
For the second time, I started the conversation directly, but the man quickly interrupted me:
– Sorry… My wife… I do not have any coins…
After that, although I said that we would like to just ask the proper direction, they gave me the money. After having refused to retake the coins, I simply threw them down..
The third person again started to seek for his pocket, so we gave it up, and found the proper direction just by our own.

At least, I have learned something again: sometimes it could be very gainful, when you lost the way.

Esélytelenül

Az Európai Esélyegyenlőség Napja – május 5. – alkalmából cikket kaptunk egy vak és egy gyengén látó fogyatékossággal élőtől. Flamich Mária és Hoffmann Rita zenés-színházas előadásokat szervez, pedagógushallgatókat tanít az ELTÉ-n egy általuk kidolgozott módszerrel.

A történet úgy kezdődött, hogy találtunk egy novellát. Johann Sebastian Bach egyik fiáról, Gottfried Heinrichről szól, aki kizárólag zenén keresztül kommunikál. Ma talán azt mondanánk róla, hogy autista.

Bár Johann Sebastian Bach Gottfried Heinrich nevű fia valóban különös szerzet volt, a novella fikció, és aki elképzelte, Jaume Cabré kortárs katalán író. Mi pedig az ő engedélyével magyarra fordítottuk. És mivel nagyon szeretjük Jaume Cabrét, és persze a novellát, úgy gondoltuk, néhány barátunk közreműködésével fel is olvassuk. Mindenkinek, aki hallani szeretné. Ám, hogy még érdekesebb legyen a felolvasás, bizonyos pontokon megállunk, és az előadást az apa, vagyis Johann Sebastian Bach muzsikájával és a fiú, azaz Gottfried Heinrich “ördögi témáján” alapuló improvizációkkal színesítjük. Azért adjuk elő így, hogy többen vehessünk benne részt. Együtt.

A novellát mindannyian úgy olvassuk fel, ahogy tudjuk; ki pontírásban, ki táblagépről. És mert a hozzáférhetőség része minden ember méltóságának, az előadáson a novella jelnyelven is követhető. Május 5-én, az ötödik alkalommal már angolul, Patricia Lunn fordításában. Az angol nyelvű előadással is azt hangsúlyoztuk, hogy a fogyatékossággal élő személy sokszínű. Mert erről valahogy általában alig esik szó.

Aztán a történet úgy folytatódott, hogy nagyon szerettük volna, ha a közönség kérésére többször is megismételt előadásról a novellához méltó filmfelvétel készül. És mivel San Franciscóban éppen a fogyatékosság ábrázolásait bemutató filmfesztivált rendeznek, ez a novella-film pedig több tekintetben is érintett, gondoltuk, elküldjük az összefogással elkészült anyagot. Elküldtük.

Bár lehet, hogy nem kellett volna, ugyanis sem a kép, sem a hang nem volt méltó sem a novellához, sem hozzánk. De még a film készítőihez sem. Mert a film szánalmas lett. Az összefogásból szánalomra futotta. A kép még csak-csak elmegy, de a hangok szerencsétlenül, levegőtlenül olvadnak bele az utcáról beszűrődő zajok zsongásába. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a készítők mindössze egyetlen mikrofont lógattak be valahová a színpad fölé. Nem törődve sem az ember, sem a zongora, sem pedig az orgona hangjaival. A horkolás, vagy a kamerához közel álló ember különös lélegzése csak fokozta megdöbbenésünket. A jelnyelvi tolmács néhány másodperces jelenléte a filmben csupán sejteti, hogy igazat írtunk, amikor feltüntettük a jelnyelvi tolmács nevét azt remélvén, a novella a filmen is minden érdeklődő számára követhető lesz. Tévedtünk, mert kénytelenek voltunk tévedni.
Az összefogásból már nem jutott hozzáférhetőségre…

Nem először és talán nem is utoljára rendezünk olyan eseményt, amely – és most egy elcsépelt szófordulat következik – felhívja a figyelmet… mire is? Hol kezdjem a ma még végtelen listát, hogy mi mindenre kellene felhívni a figyelmet?

A fogyatékossággal élő emberek sokszínűségére? Kinek áll érdekében felismerni ezeket a színeket, ha sokkal könnyebb kultúrában kódolt, évezredes sztereotípiák megszokott, kopott, szürke jelmezeibe képzelni, rendezni, vagy sorsunk áruba bocsátására kényszeríteni valamennyiünket. Így ugyanis nem kell a hozzáférhető, méltó élet megoldásain gondolkodni.
A fogyatékossággal élő személyek tehetségére? Miért, ha már ki vannak osztva a szerepek, arányosan ki vannak számítva azok a – gyakran kritika nélkül piedesztálra emelt – szuperhősök, akik kénytelenek többnek hinni magukat azoknál, akiket valós tehetségük – kapcsolatok hiányában – nem emelt ki az elszürkített tömegből.

A fogyatékossággal élő személyek méltóságára? Miféle méltóság az, amikor sokan közülünk ma is boldognak hiszik magukat azokkal az életmorzsákkal, amelyek másoktól hullanak eléjük, és örülnek, ha valaki végre szól hozzájuk.
A fogyatékossággal élő személyek társadalmi felelősségvállalására? De hiszen erről szólt és szól ma is sokunk élete; íme néhány példa erre az utóbbi év(tized)ből: a két alkalommal Angliában, két alkalommal itthon megrendezett angol nyelvi tábor látássérültek számára és a szponzoroknak adott angol nyelvű karácsonyi műsor, vagy Montserrat Caballé 1999-es koncertje a Zeneakadémián, vagy a 2005-ös cunami koncert, vagy az esélyegyenlőséget remélő és összetartozást hangsúlyozó Összhang koncert 2007-ben a MÜPÁ-ban, vagy a Karácsonyi ajándék, amit a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak vittünk…

Tettük, tesszük a dolgunkat anélkül, hogy bárkit arra kényszerítettünk volna, vagy kényszerítenénk ma, hogy a helyünkbe képzelje magát. Ám, aki figyel, beszélget velünk, hallgat ránk, hisz nekünk, bízik bennünk, könnyen, gyorsan megtanulja, hogy a világ ezerféleképpen érzékelhető, így ezerféleképpen élhető. Mindannyian hordozunk valamit, ami másokból hiányzik. És mindenkitől kaphatunk valamit, ami most még belőlünk hiányzik. Ahhoz, hogy bízzak a barátomban, neki nem kell látnia, és az sem baj, ha gép segítségével lélegzik… Ahhoz, hogy bízzunk egymásban, elég, ha embernek tekintjük egymást…
Semmi szükség “érzékenyítésre” vagy elérzékenyülésre; egymásra van szükségünk. Nem kell, hogy bárki is a helyünkbe képzelje magát, arra viszont szükség van, hogy akihez fordulunk, higgyen nekünk.

A fogyatékosság nem játék, és nem üzlet. A fogyatékossággal élő ember élete, nehézségei, gondolkodása és tehetsége nem ismerhető meg sötét szobákban, tízperces kerekes szék-ride-ok lendületében. A fogyatékossággal élő személyek “világa” – bármennyire is áltatjuk magunkat – nem létezik. Csupán annyira, amennyire mindannyiunk külön világa. Nyilván vannak bizonyos sajátosságok, amelyek megtanulhatók, és így, meg is taníthatók. Ebben segít az irodalom, a zene, a festészet, a táncművészet, a filmművészet. Ebben segít a bizalom. Persze csak akkor, ha szembe akarunk nézni saját elgondolásainkkal és elég bátrak vagyunk, hogy fölülírjuk azokat, amelyeket a sztereotípiák és előítéletek formáltak megingathatatlanná, és hogy elhiggyük, összefogásból is csak minőséget alkothatunk.

“Vaknak, parasztnak megteszi!” – terjed generációk óta a mondássá szilárdult gyakorlat, hirdetve előítéleteket és bizalmatlanságot. Félő, hogy ha nem nézünk szembe mindannyian saját előítéleteinkkel, mi fogyatékos emberek hiába vonulunk utcára, hiába játszunk sötétben színházat, hiába rendezünk koncerteket, végül mégis csodabogarak maradunk, akikre leginkább csak saját határaikon belül van szükség. A Magyarországon divatos “érzékenyítés” görbe tükör, és hogy mennyire etikus, már újabb kérdés.

Egyszer talán majd minket is gondolkodó embereknek tekintenek, olyanoknak, amilyenek valójában vagyunk. Hogy milyenek vagyunk valójában? Sokszínűek, egyediek, mint mindenki más. Nos, a “Muzsika ez is…” című előadásból készült filmmel erre akartuk felhívni a figyelmet. Egy pillanatig sem gondoltuk, hogy esélytelenül!

http://nepszava.hu/cikk/1056307-eselytelenul

Boldi kalandjai :) Boldi’s adventures

Egy reggel a 7-es buszon egy tipikusan “jóindulatú alkoholista” típusú
ember a következő kérdéssel fordult hozzám:
– Elfogadsz tőlem egy 500-ast? … Mindezt a kortyondi emberek elég
jellegzetes, rekettes hangján.
Hirtelen csak annyit tudtam mondani: “Ez mi?”
– Tedd el nyugodtan, jó szívvel adom, kisegítelek vele. – Folytatta
csodálkozásomat látva.
– Tegye el kérem, így első ránézésre magának nagyobb szüksége van
erre, mint nekem.
– Mondom, hogy tedd csak el. – Felelte kissé bosszúsan.
Végül eltettem… Valószínűleg megfosztottam egy sörtől a delikvenst,
de azóta sem tudom, hogyan kellett volna neki elmagyaráznom, hogy
tartsa meg a pénzét.
Minden esetre sajátos pénzkeresettel nyitottam azt a napot.

At a morning in bus number seven, a man with the tipical character of
“benevolent alcoholist” raised me the following question:
– Do you accept 500 HUF from me? (He said this with the tipical gruff
voice of alcoholist persons)
To be honest, it was so unexpected, I could say only: “what is this?”
– Take it please, I give it with good intent, and I help you with this
money. – Continued him, when he realized, that I was very surprised.
– Keep please your money, it seems, that you need it more, than me. – I Said.
– This money is for you. – Answered the man angrily.
Finaly, I accepted the money… Probably, I deprived him from a beer,
but I dont know, how I could explain him, that he should have kept his
money.
All in all, I opened that day with a very special way of earning money.

Komplex akadálymentesítés

Az előző évek nagysikerű, nyugdíjas korosztálynak szóló előadássorozata tavasszal folytatódik az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A következő előadást 2015. április 22-én Kovács Krisztina, a BGGyK egyetemi adjunktusa, Egyetemünk fogyatékosügyi koordinátora Komplex akadálymentesítés, egyenlő esélyű hozzáférés, ésszerű alkalmazkodáscímmel tartja a Pedagógiai és Pszichológiai Kar Aulájában.

A „Harmadik Kor Egyeteme, ELTE – a tevékeny időskorért” program célja, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem a főváros támogatásával az idősebb korosztály számára is megnyissa a tanulás lehetőségét, az aktív idősödés, az élethosszig tartó tanulás és a generációk közötti párbeszéd támogatása és népszerűsítése érdekében. Az Egyetem így is törekszik arra, hogy értékalapú és hatékony kapcsolatot alakítson ki szűkebb és tágabb környezetével, s nyitott egyetemi központ legyen. A programot az ELTE PPK, a Budapesti Nyugdíjasok Szövetsége, Az Életet az Éveknek Országos Szövetsége és az ELTE Karrierközpont szervezi.

A tavaszi szemeszter óráit szerdánként délután kettő órakor tartják a Kazinczy utcai Aulában. Előzetes regisztráció nem szükséges, minden érdeklődőt várnak!

A tavaszi szemeszter programja

Fotó: MTVA

Időpont: 2015. április 22. 14:00
Helyszín: ELTE PPK Aula (1077 Budapest, Kazinczy u. 23–27.)

Forrás: http://www.elte.hu/hir?id=NW-6881

Ma van a Down-szindrómások világnapja!

alvatore különleges lánykérője a Down-szindróma világnapja alkalmából készített videóban.

2015. február 27-én Rómában a 38 éves Salvatore egy meglepetést készített elő a barátnője, Caterina számára. A munkahelyén kereste fel egy hattagú férfikar és egy kis dobozka társaságában. Arra kérte, hogy váltsák valóra közös álmukat.

img-2

– Összeköltözöl velem, szerelmem? – kérdezte tőle, miközben a dobozkában egy lakáskulcsot nyújtott át neki.

Catarina örömkönnyek között fogadta el az ajánlatot, és a pár megkezdte önálló életét.

Amikor az ember megnézi az olasz CoorDown videóját, azért potyogtatja a könnyeit Catarinával együtt, mert ennek a szép párnak mindkét tagja Down-szindrómás. Azok közé tartoznak, akik közül sokan még ma is úgy indulnak az életbe, hogy az útjukat masszív, lehúzó előítéletek, alacsony elvárások, kirekesztés és “soha nem lesz képes rá” tiltótáblák erdejében kell megtalálniuk és kitaposniuk. Akiknek a lehetőséglistájáról a születésük pillanatában automatikusan húzzák ki egy vastag, fekete filctollal az “önálló élet” tételt.

De éppen itt az ideje, hogy új lehetőséglistákat írjunk.

Catarina és Salvatore

Forrás: http://downbaba.hu/csalad/kulonleges-lanykeres-lehetosegek-es-dontesek-a-down-szindroma-vilagnapjan/

Boldi Brüsszelben / Boldi in Brussels

A bátyámmal ültünk egy sörözőben, ahol élőzenész is volt. A műsor végeztével a zenész körbevitte a perselyét, hogy beszedje a pénzt a vendégektől. Amikor hozzánkért, kinyújtottam a kezem, hogy bedobjam neki a pénzt, egy üveg peremet láttam magam előtt, hát elengedtem. Ez volt az a mozdulat, amivel a pénzt a bátyám sörébe dobtam… A zenész ott állt még döbbenten néhány másodpercig, várva, hogy kihalásszuk, vagy majd csak lesz valami, de miután nem történt
semmi, üres kézzel távozott.

dilirium

We were sitting in a pub with my brother and drinking our beer. There was also a musician in the pub, and after finishing his concert, he went around with his coin-box to collect the money from the audience. When he arrived at our table, I wantedd to toss my coin into his box, so I have made a reach for that direction. I felt the edge of a pot, so I throwed the coin. And with this movement, I throwed the coin in the beer of my brother… The musician have been standing there for some seconds helplessly, he might have waited, whether we would take the money out from the beer. But after having realized, that this was not a joke, he went further without our money.

Eurovízió: kerekesszékes énekesnő képviseli idén Lengyelországot

Személyes élettörténetéből táplálkozik a 60. Eurovíziós Dalfesztiválon Lengyelországot képviselő Monika Kuszynska előadása.

Eurovízió: kerekesszékes énekesnő képviseli idén Lengyelországot

A kerekesszékes énekesnő In The Name of Love című dalában az akadályok legyőzéséről énekel. Az énekesnőt a TVP televízió jelölte a versenyre.

A 35 éves Kuszynska tizenöt éve alapított Varius Manx nevű rockzenekarával két albumot adott ki. 2003-ban a banda a dalfesztivál elődöntőjéig jutott Sonny című dalával.

Három évvel később az énekesnő súlyos autóbalesetet szenvedett, akkor kényszerült kerekesszékbe. Azóta szólókarrierjére koncentrált. Ebben nagy segítsége volt férje, Kuba Raczynski, aki az In The Name of Love zenéjét is szerezte. Az érzelmes popdal szövegét az énekesnő írta.

“Művészetemmel megpróbálom összekötni a fogyatékossággal és az anélkül élő emberek világát. Az Eurovíziós Dalfesztivál idei mottója, a Building Bridges, azaz építsünk hidakat tökéletesen illik az én választott küldetésemhez és ez inspirálta a dal szövegét is” – mondta az énekesnő.

http://rehabportal.hu/kultura/eurovizio-kerekesszekes-enekesno-kepviseli-iden-lengyelorszagot#.VQE9ahBwfgU.facebook

A fél város megtanulta a jelbeszédet a siket szomszéd kedvéért

Élete meglepetését kapta a török fiú, amikor a pékségben, az utcán és még a taxiban is jelelve kommunikáltak vele.
hirdetés

Amikor azon a decemberi reggelen testvérével az oldalán kilépett az utcára, Muaharrem azt gondolta, egy átlagos nap vette kezdetét. Pedig nem. A szomszédsága ugyanis hosszú hetek óta erre a napra készült: mindenki, a péktől a taxisig, a zöldségárustól az egyetemistáig a jelbeszédet tanulta, hogy végre kommunikálhassanak a fiatalemberrel.

Muaharrem ugyanis a születése óta siket, és egészen eddig komoly gondot okozott neki az, hogy megértesse magát a környezetével, a jelbeszédet ugyanis eddig a családján kívül senki sem értette. Épp ezért a kis közösség úgy döntött, most azzal lepi meg a fiút, hogy ezen a különleges napon jelelve szólnak majd hozzá és a megható pillanatokról még felvételt is készítenek.

Ahogy az a videón is jól látszik, a fiút először a pék lepi meg, aki jelnyelven közli vele, hogy a bagett még forró, aztán szépen sorban a többiek is csatlakoznak: a járókelők, a taxis, sőt, a nap végén még Muaharrem legjobb barátai is így köszöntik a fiút, aki a meghatottságtól végül el is sírta magát.

A meglepetés ötlete egyébként a Samsung kreatívjainak fejéből pattant ki, akik ezzel a különleges projekttel, a kifejezetten a hallássérültek számára megnyitott callcenterüket akarták népszerűsíteni. A dolog úgy tűnik bejött: a decemberben készített videót, amit a múlt héten töltöttek fel a Youtube-ra, eddig több mint 3 millióan látták.

http://m.hir24.hu/hirek/elet-stilus/A-fel-varos-megtanulta-a-jelbeszedet-a-siket-szomszed-kedveert