Feszti(vál) – körkép I. rész

Felkértek zsűritagnak a Befogadó Művészeti Fesztiválra, mint ahogy arra már egy korábbi cikkemben utaltam, ha emlékeznek kedves olvasóim. Ez a rész, ahogy a címben is utaltam rá, az első lesz, mert annyi mondandóm van, hogy egy cikknek túlzottan hosszadalmasnak bizonyulna. Remélem, minden kedves olvasóm megérti és elfogadja ezt magyarázatképp. Nem sablonosat akartam írni, mert azt nem tartom illőnek ehhez az eseményhez, de higgyétek el, mesés és megható nap volt, tele érzelmekkel.

Akkor bele is vágok!

November 14-én érkezett a levél elektronikus postával. Amikor megkaptam a levelet a volt gimnáziumi osztályfőnökömtől, pár pillanatig némileg bután pislogtam, és értetlenkedtem. Mármint hogy én? Tényleg? Én? Be kell vallanom, nem értettem. Miért pont én? Gyorsan válaszoltam, hogy természetesen vállalom, micsoda megtiszteltetés, köszönöm, hogy rám gondoltak, majd utánanéztem, hogy miről is szól ez a fesztivál. Szóltam anyukámnak, készüljön december 7-ére, mert feltörtem, mint a talajvíz, elindultam a világhírnév felé. Felkutattam minden elérhetőséget, elolvastam mindent, amit csak találtam. A volt alma materem rendezi. Sérült és fogyatékkal élő gyerekek mutatják meg több téren tehetségüket. Oké, értem. Mármint nagyjából. Idejártam, és lassan négy éve én is mozgáskorlátozottként, azaz pontosabban mozgásomban átmenetileg korlátozottként élem napjaimat. Vagyis van némi közöm a kezdeményezéshez. De mégis miért én jutottam eszükbe? Amikor megláttam, hogy két évvel ezelőtt kik ültek a zsűriben, elakadt a szavam. Akkor meg még inkább, amikor tudomást szereztem az idei ítészek kilétéről. Schell Judit, Scherer Péter, Weisz Fanni, Lackfi János! Bevallom, titokban elkezdtem okosságokat és szellemességeket kiötölni, gyakoroltam a hangsúlyokat, hogy vicces legyek, de inkább lazán vicces, nem pedig görcsösen humoros. Nagyon keskeny a határ a kettő között ugyebár!

A két nagyon kedves szervező tanárnő napokig faggatott, mire lenne szükségem, van-e valami, amiben segítsenek, én pedig válaszoltam: markos férfiembereket szeretnék! Mármint a kocsiból való kiszálláshoz, még mielőtt félreértenének kedves olvasóim… Megnyugtattak: rengeteg markos legény fog szaladgálni az iskolában, ne izguljak. Jó, akkor nem izgulok. És tényleg így lett, a nap folyamán kedvemre válogathattam az erősebbnél erősebb fiúk közül. Ezúton is köszönöm nekik még egyszer!

Előtte napokig kényszeresen kémleltem az eget és fohászkodtam, nehogy havazzon, mert a végén itthon kell maradnom. Ugyanis ha behavazódunk, én nem tudok csak úgy kipattanni a kocsiból és elsétálni, a kerekesszékemet viszont nem tudjuk kutyaszánná átalakítani. Legalábbis még nem próbáltuk. De eszébe sem jutott kitolni velem, szeles volt az idő, de egy csepp sem esett.

Következő kérdés: mit vegyek fel? Hmm, nem egyszerű a döntés. A legtöbb ruhámba már csak cipőkanállal lehet betuszkolni a megváltozott alakom miatt, így már régóta csak kényelmes holmikat hordok. De most más volt a helyzet! Csinos akartam lenni, minimális erőlködéssel. Nem egyszerű az ember helyzete, ha öltöztetni kell, mint egy babát. Nem szeretném testközelből megtapasztalni, hogy milyen, ha a környezetemben mindenkinek kihullik a haja a kihívástól. Ergo: sokáig töprengtem rajta, de végül maradt az ünnepi mackónadrág. Fő a belbecs, ugye, majd szépen mosolygok, az is valami. Ezzel vigasztaltam magam. Némileg sikerült is…

Reggeli kelés, készülődés, enyhe aggódás, nehogy elkéssünk, majd jöttek az általános monológok, „hová tűnt a zokni, na és a kocsi kulcs, de hát idetettem, na, végre, megvan, de hogy került ez ide, rendben, induljunk, ugye jól áll a hajam?”, egyebek, mindenkinek ismerősek lehetnek ezek a mondatok. 9 körül végül elindultunk, fellélegezhettem, nem fogunk elkésni.

Begördültünk az iskola elé, már rohant is mindenki a segítségünkre, a drága jó volt osztályfőnököm sarkában fél tucat fiú, így hát aztán kettőt pislantottam, és már kint is voltam. Felgurultunk a rámpán, amit odakészítettek a résztvevőknek, illetve nekem, és arcomon boldog mosollyal üdvözöltem ismerőst, ismeretlent egyaránt, és természetesen a kellemes meleget. (Aki ismer, az tudja, aki nem, annak elárulom: a sérülésem miatt elég fázós vagyok, és a testem néha akkor is borzong, ha mások már csak egy szál fürdőruhában bírnak létezni mellettem. Így tehát mindig örülök, ha jó melegbe érkezhetek meg. Lábjegyzet vége.)

Visszakanyarodva a történetünkhöz, egyszerre szippantottam be az atmoszférát. Nagy volt a nyüzsgés, az izgalom, hallottam, ahogy a fellépők zsibonganak a díszteremben. Láttam, hogy a zenei keverőpultot és a diavetítőt is üzembe helyezték, amin folyamatosan váltogatták egymást a különböző szponzori logók. Begurultam a tanáriba, majd következett egy kis, láthatatlan pityergés a feltoluló emlékek hatására, de gyorsan elmúlt, mert nem értem rá sokáig merengeni… Ez alatt szép sorban megérkezett a többi zsűritag, Scherer Péter például rollerral érkezett be, mindenki üdvözölt mindenkit, rögtön családias lett a hangulat. Mind Schell Judit, mind Weisz Fanni álomszép, hihetetlenül kedvesek és közvetlenek, azonnal megtaláltuk a közös hangot, Osváth Richárd, Lackfi János és Scherer Péter pedig nagyon viccesek, rögtön elkezdtek humorizálni, és képzeljétek, Péter például puszival üdvözölt, mintha ezer éve barátok lennénk! Az igazgató úr, Szebedy Tas mindenkit köszöntött, elmondta, hogy mennyire örülnek, hogy elfogadtuk a felkérést. Erre mindenki rögtön biztosította őt, hogy ez csak természetes!

Miután mindenki feltankolt kávéval, teával, kimentünk a pódiumra, leültünk a nekünk kijelölt helyre, kaptunk fellépési sorrendet, és kezdődött a fesztivál.

Mára enni volt, hogy kedves olvasóim ne unjanak meg nagyon, de folytatás következik!

Kalász Veronika 

Reklámok

Feszti(vál) – körkép I. rész” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s